Történetek - tanulópénz helyett...

Eszerint új "szabványosított" fogalom született: a konkurencia elégedettsége! Ha már megújult az ISO 9001, hát újítsuk tovább! Majd jópézé' eladjuk az ötletet a szabványalkotóknak.

Ennek a történetnek egyszerre két dolog is aktualitást ad. Az egyik, hogy megjelent az ISO 9001:2000 továbbfejlesztett változata, az ISO 9001:2008, továbbá magyar megfelelője az MSZ EN ISO 9001:2009. A másik, hogy ténylegesen másolják a honlapunkat. Hogy kik? Hát nehéz kitalálni, a konkurencia! Ez aztán az igazi elismerés! Mert akkor biztosan elégedettek (tevékenységünknek legalább valamely elemével). Nem? De újra csak amúgy módszeresen...

Évtizedes tapasztalataink szerint a cégvezetők egy része, - szerintem nagyobbik része - azért is(!) idegenkedik a szabványosított menedzsment rendszerektől, mert ezek nyelvezete nem éppen "ügyfélbarát". (ahogy ezt ma szokás mondani) Természetesen nem kivételek ezek alól az ISO 9001:2000 (vagy most már jobb, ha minél előbb megszokjuk ISO 9001:2008) minőségmenedzsment rendszerek sem.

- mondja a tulajdonos, mintegy megérezve, hogy komoly a baj.

Ennek a történetnek az előzménye a "Többet ésszel, mint ész nélkül!" ... (a mi elnevezésünk szerinti) életciklus megélése közben annak az eseménysorozatnak az egyik, igen káros jelensége, amikor a nagy forgatókönyv író leírja, hogy miként esnek egymásnak az addigra informális úton (vagyis senki által, legkevésbé a tulajdonos által nem szervezetten és irányítottan) megszerveződött klikkek tagjai. 

A mi elemzéseink szerinti harmadik életciklus a viszonylagos stabilitás birtokában az állások kiépítésének befejezése, majd a módszeres építkezés. Az is lehet, hogy túl vagyunk egy nagy válságon, a sakkból kijöttünk, de hál' istennek, nem kaptunk mattot. Az elbizakodottságnak azonban vége, hiszen, mint láttuk, továbbra sem lehetünk önhittek, mert továbbra sem vagyunk biztonságban. A piacon a helyünket már megtaláltuk, így semmi akadálya, jöhet a termelés/szolgáltatás (ha válság után vagyunk, újbóli) stabilizálása. De most már aztán többet ésszel, mint ész nélkül, módszeresen ... 

Vajon kinek és mikor kérdés a fenti kérdés? Az, hogy kinek, az nem kérdés, mert előbb, vagy utóbb minden alapító-tulajdonos-cégvezető felteszi magának a címben jelzett kérdést. "Egyetlen kivételt sem ismerünk!" - állhatna itt a J. M. Jurantól plagizált mondás. 

A játszmának ebben a szakaszában, - ebben az életciklusban - a legfontosabb teendő az állások kiépülése után, a stabil pozíciók birtokában a roham. 

A vállalatok életciklusainak elemzése közben, amikor erről a szakaszról esik szó, mindig az a bizonyos vicc jut eszembe, amikor három bika, a fiatal, a felnőtt és az öreg bika a domb tetejéről nézegetik a lenn békésen legelésző tehéncsordát. Közben arról értekeznek, hogy mit is kellene csinálni. Ugye megvan? A fiatal bika lelkesen és izgatottan indítványozza, hogy rohanjanak le a legelőre és tegyék a magunkává az összes tehenet kivétel nélkül. 

Ez az írás annak a sorozatnak az első része, mely a vállalkozások életciklusait tárgyalja. Sakk-analógiánkban ez a szakasz a megnyitás és az azt nyomban követő lépések történéseinek leírása. Az állások és a pozíciók kiépítése, a helyezkedés szakasza. Ezeket a lépéseket (meg a következőket is) kollégáimmal együtt sok-sok vállalkozásnál megfigyelhettük. Szerencsénk volt, mert rengeteg tapasztalatot gyűjthettünk. 

Egy mostanában is futó TV-reklám analógiájára, - ahol rendkívül egyszerűen főzik meg a világ legjobb mártását, ti., egy magától értetődő laza mozdulattal beledobják a rotyogó masszába azt a bizonyos kockát - a "Professzionális toborzás és kiválasztás" c. tréning vezető trénere is megmondja a tuttit: Valahogy így: 

"- A jó álláshirdetés olyan, hogy csak egy ember jelentkezik rá, pontosan az, aki nekünk kell!" 

Az előző történetekben a változtatás - a minőségirányítási rendszerépítés - szereplőiről, valamint az elfogadás, illetve az ellenállás néhány kérdéséről volt szó.

Most nézzük meg, mit tegyünk - többek között - annak érdekében, hogy lehetőleg az elejétől fogva működjön is minőségmenedzsment rendszerünk.

Kommunikáljunk világosan és képezzük kollégáinkat!

Az előző történetben a változtatás - a minőségirányítási rendszerépítés - szereplőiről írtam. Most az elfogadás, illetve az ellenállás néhány kérdéséről lesz szó.

Ugye, Ön is szeretné, hogy a cégénél kialakított és bevezetett minőségirányítási rendszert munkatársai elfogadják?

Micsoda kérdés! Ha a válasza igen akkor két dolgot tehet:

1. Alakítsa ki munkatársai elkötelezettségét a rendszer elfogadására, vagy

2. Készüljön fel az ellenállás nem éppen kellemes következményeire.