Történetek - tanulópénz helyett...

Egy mostanában is futó TV-reklám analógiájára, - ahol rendkívül egyszerűen főzik meg a világ legjobb mártását, ti., egy magától értetődő laza mozdulattal beledobják a rotyogó masszába azt a bizonyos kockát - a "Professzionális toborzás és kiválasztás" c. tréning vezető trénere is megmondja a tuttit: Valahogy így: 

"- A jó álláshirdetés olyan, hogy csak egy ember jelentkezik rá, pontosan az, aki nekünk kell!" 

De hiszen ez nagyszerű! És milyen egyszerű? Akkor nosza, írjuk meg azt a bizonyos jó álláshirdetést! (Csak azt nem tudom, hogy akkor mit fogunk csinálni két és fél napig?) 

- Kedves Kollégák! Feladatunk, hogy felvegyünk néhány jó üzletkötőt - kezdi a tréner. (Persze, multiéknál "sales"-eket mond, közepesen elegáns helyeken értékesítési munkatársakat, mi úgy látszik kevésbé flancos csapat vagyunk.) 

- A mit, a hogyan, a mennyiért (kell csinálni) kérdéseivel itt most nem foglalkozunk, mert ezeket, a munkakör jellemzőit, a feltételeket és a bérezést a munkáltató úgyis pontosan meg fogja fogalmazni. - folytatja. 

- Mindenki írja össze, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkezzen jövendő munkatársunk, vagyis milyen emberek jelentkezését várjuk, ha úgy tetszik, mik legyenek a munkáltató elvárásai?  

Jó negyed óra múlva, - már ennyi is elég a kívánságlista összeállításához - be is telnek az A/4-esek. Utána meg a flip-chart is, amin már persze egyesített listánk díszeleg. Jó hosszú, a végén már az apró betűk is lelógnak a papírról! 

Jó megjelenésű, kiváló kommunikációs és kapcsolatteremtő képességű, széles ismeretségi körrel rendelkező, nagy munkabírású, kreatív, empatikus, megbízható,  

minimum két világnyelven tárgyalóképes, (ennél több lehet, pl. mostanában egy kelet-európai is sikkes) valamint kettő és fél, (az kettő egyetemi, meg egy főiskolai) lehetőleg műszaki és/vagy közgazdasági diploma birtokosa. (ennél több nem lehet, mert akkor meg már túlképzett) 

Emellett 15 éves, multiknál szerzett gyakorlattal is rendelkezzen leendő munkatársunk, ugyanakkor jó lenne, ha egyben pályakezdő is lenne, egyszóval a legjobb egy gyakorlott pályakezdő, aki persze egyből számlaképes is legyen, mert ugye a gazdaságossági szempontok is fontosak manapság. 

Ennyit gyorsan összeszedtünk, ha esetleg kihagytunk volna valamit sebaj, van itt sok okos ember. De van ám! Az Okostojás nevű team szóvivője hamar pótolja a hiányokat. Így ő: 

- Bocs, ... az önálló munkavégző képesség és persze ugyanakkor az együttműködési készség, ha úgy tetszik a csapatszellem ki ne maradjon már! (Igaza is van, ez is az is, mikor mi?) Meg az új ismeretek iránti fogékonyság, meg a konfliktuskezelő képesség, meg a kudarctűrő képesség, az is kell! Meg a B-kategóriás jogosítvány, meg a saját gépkocsi. Mert hát a mobilitás, ugye, az is fontos manapság egy üzletkötőnél. Na még jó! 

Hamar összehoztuk tehát álmaink üzletkötőjét, ám ha még a manapság oly alapvetően fontos teljesítményorientáltságot is oda biggyesztettük volna, - ejnye-bejnye hogy maradhatott pont ez ki? - akkor íme, semmi kétség, újra meg is szültük Superman-t, aki, mint tudjuk kívül hordja a bugyit. 

Mikor írom ezt a történetet, mondom, megnézem már a neten, hogy ugyan manapság mi a trendi? Találtam is hamar egy HR-es témájú cikket, ahol amolyan fórum keretében véletlenül pont az álláshirdetésekről volt szó: Meg az önéletrajzokról is, meg az állásinterjúkról is, természetesen. Hogy mit írjunk, mondjunk, esetleg gondoljunk, meg mit ne. Tudják! Nos: 

"A jó álláshirdetésnek tartalmaznia kell mindazokat a fontos készségeket, képességeket, tulajdonságokat, amelyeket a jelölttől elvárunk  

az adott munkakör betöltéséhez. Pl. egy sales munkatárs esetében követelmény a kiváló kommunikációs képesség, az önállóság, a kreativitás, a nagy munkabírás, a megbízhatóság, az empatikus készség, valamint természetesen az üzleties megjelenés." (ez szó szerinti idézet volt, persze nem volt itt még vége.) 

Ajaj, mondom, az nem lehet, hogy ennyire nem fejlődik ez a világ! Nézzünk már egy job-állás-online-t vagy mit! Hátha ott ... 

"Üzletkötő munkatársakat keresünk ... területre. Amit várunk: jó kommunikációs képesség, önálló munkavégzés, kudarctűrő képesség, megbízhatóság, nagy munkabírás, mobilitás, kiterjedt üzleti kapcsolatok," ... Ugye, ne is folytassam? Deja vu! 

Ezek szerint mégiscsak jó volt az a tréning! Akkor vegyük is hasznát, ne csak dumáljunk, adjuk már fel azt a bizonyos jó álláshirdetést! Ugye annak a bizonyos pudingnak az ő próbája! 

Itt most ugrunk egy kicsit az időben, ugyanis a tréning évekkel ezelőtt volt, a történet viszont az elmúlt nyáron folytatódott. Életemben negyedszer volt szerencsém levezényelni egy amolyan kampányszerű toborzási-kiválasztási folyamatot. A cél gyakorlott üzletkötők sürgős felvétele és lehetőleg azonnali pályára állítása volt, mert hirtelen kedvező üzleti környezet alakult ki egy bizonyos üzletágban.  

Akkor mostmár mindösszesen csak össze kell állítanunk és fel kell adnunk azt a bizonyos jó álláshirdetést!  

Ugye mindent tudunk, most nem egy ember kell, hanem, vagy harminc (a lemorzsolódást is bekalkulálva, ha ne adj isten a kudarctűrő képességgel baj lenne), másrészt nagyobbat merítünk, ha úgy tetszik szélesebbre tártjuk a kaput. Úgy ti., hogy a kívánságok sokaságával ne szabjuk túl szűkre a korlátokat. Ezzel persze megsokszorozódik a munkám, de sebaj, így a várhatóan több jelentkezőből jobban lehet majd válogatni. Íme az elmélet. 

Kétségkívül igen trendi voltam a megjelenés helyét illetően, semmi super-extra-express, meg info, egyszóval a papíralapú adathordozók mellőzve. Na nehogy má'! Most a huszonegyedik században? Csakis az elektronikus, a Job..., meg a Work..., meg az akármilyen Online ..., ezekből kettő biztosan elég lesz. Vagy, ha nem, akkor még mindig ott a Carrier ... . Akkor tehát nosza!  

Egy hét alatt kettőszázhatvannégy fényképes önéletrajz és motivációs levél érkezett. 

Na most aztán jól megszívtam! Minek jár az ilyen tréningre? Pedig odaírtam azt is, hogy sokat kell majd dolgozni. (Persze akkor nem magamra gondoltam.) Nem baj, csak pozitívan, lesz dolog, vagy két hónapig! Meg emberünk is biztos, legalább vagy ötven! Hogy mostmár piacvezetők leszünk az is biztos! Akárki meglássa! 

Kinyomtatás, karikázás, oldalfirka, táblázat, tulajdonságok (csak ahogy ők írták magukról, semmi manipuláció) felsorolás, strigulázás, összesítés. Csinálok majd egy jó kis statisztikát is. Ennyi adatból már lehet, ez már majdnem reprezentatív minta. 

Úgy bizony! Száznyolcvanhat jelöltnek kiváló kommunikációs képessége van. Száztizenháromnak nagy a munkabírása. Száznegyvenkettő megbízható, míg nyolcvannégyen kreatívak is. (valószínűleg azért csak ennyien, mert csak eddig számoltam) Jó, mi? Persze még a kombinációk, ugyanis a legtöbben ilyenek is, meg olyanok is természetesen. 

Amikor már majdnem az autokorrelációs összefüggések rejtelmeinél tartottam, felhívott egy volt kollégám, akivel többek között ilyeneket is csináltunk anno, hogy meglátogatna. 

- Hát te meg mi a ...t csinálsz? Én is kérdezhetek? - így ő.

- Ugye szerinted is rossz neked a kommunikációs képességed? Nem! Hát milyen? Szerintem jó.

- Ugye te csak egy keveset tudsz egyszerre dolgozni, hamar elfáradsz? Nem, nem, szerintem nekem kifejezetten nagy a munkabírásom.

- Ugye te egy megbízhatatlan csirkefogó vagy? Dehogy. Hát milyen? Hát milyen lennék, szerintem éppen hogy megbízható vagyok.

- Neked soha semmilyen saját ötleted, elképzelésed nem volt, jól emlékszem? Ugyan, ne viccelj már! 

Nézzük már! Hogy is van ez? 

Belenézhetek a statisztikádba? Persze. 

Hány gyengébb kommunikációs képességű jelentkeződ van? Egy se! Mindegyik kiváló...

Hány közepes munkabírású jelölted van? Egy se! Mindegyik nagy...

Hát olyan, aki azt írta, hogy van még mit javítani a kapcsolatteremtő képességén, vagy jobban szereti, ha megmondják neki, hogy mit kell csinálnia, esetleg saját bevallása szerint nem ismeri a fél várost? Egy se! 

Ezek szerint senki nem rosszabb, gyengébb, vagy kevésbé ... ? 

Főleg persze szerinte. 

Hát akkor mit is várunk álláshirdetéseinktől? 

folyt. köv.