Történetek - tanulópénz helyett...

Eddigi történeteink tartalomjegyzéke itt található:

Tartalomjegyzék

Változásmenedzsment (3) - Hogy működjön is minőségmenedzsment rendszerünk! ...

Az előző történetekben a változtatás - a minőségirányítási rendszerépítés - szereplőiről, valamint az elfogadás, illetve az ellenállás néhány kérdéséről volt szó.

Most nézzük meg, mit tegyünk - többek között - annak érdekében, hogy lehetőleg az elejétől fogva működjön is minőségmenedzsment rendszerünk.

Kommunikáljunk világosan és képezzük kollégáinkat!

Kézenfekvő, hogy az információk hiányából és a félreértésekből adódó ellenállást hogyan lehet legjobban leküzdeni. Megfelelően tervezett (összeállított és kivitelezett) képzésekkel elérhetjük, hogy munkatársaink képesek lesznek megérteni a minőségirányítási rendszer szakmai és menedzsment összefüggéseit egyaránt. Ha tájékozottak, kérdéseikre mindig választ kapnak, (magyarul!) a bevezetett új elemeket elmagyarázzuk, stb., akkor az új módszerek és összefüggések befogadása és elsajátítása, - összességében az elfogadás - nagy valószínűséggel meg fog történni.

Persze jól meg kell gondolni, mert a kommunikáció és a képzés időigényes és költséges jószágok. Csak akkor tegyük, ha igazán akarjuk a sikert! 

Segítsük, támogassuk munkatársainkat!

Akkor jó ezeket az eszközöket (is) alkalmazni, ha az ellenállás oka főleg a félelem a kudarctól, az ismeretlentől, egyáltalán az újtól. Segítő, megértő hozzáállással, az átállás (akár) lélektani problémáinak megoldásával tehetünk a legtöbbet a sikerért.

A legtöbbet a biztos kudarcért viszont végeláthatatlan utasítgatásokkal, fenyegetőzésekkel, fölényes kioktatásokkal, stb. tehetjük. 

Igen hasznos technika a bevonás, a részvétel biztosítása is.

Ha a rendszer működtetésében érdekelt kollégákat bevonjuk már a tervezésbe is, de főleg a megvalósításba, akkor ők cserébe rendelkezésünkre bocsátják szaktudásukat, információikat és, mivel a folyamatot sajátjuknak érzik, nagy valószínűséggel válnak annak elkötelezettjeivé. 

Egy sajátos rokon technika a manipulálás, (vagy egyik formája) a kooptáció. Ekkor a kooptált személy, vagy csoport csak az azonosulás miatt kap szerepet a tervezésben és a megvalósításban, valójában semmi szükség a közreműködésükre. Ezzel a technikával különösen vigyázzunk, mert visszájára fordulhat!

Ha máshogy nem megy tárgyaljunk, egyezzünk meg!

Főleg olyan munkatársainkkal (vagy azok csoportjaival) kell ezt tenni, akik valamiért ellenérdekeltek a minőségirányítási rendszer bevezetésében. Ha még ráadásul megfelelő hatalommal is bírnak, akkor meg tudják nehezíteni dolgunkat. Ilyenkor a tárgyalásos megegyezéssel (ami persze sokba is kerülhet) ki lehet húzni a dolog méregfogát. 

Lehet őket ösztönözni, a hátrányokat ellensúlyozni, (pl. megfelelő mértékű anyagiakkal, stb.) viszont vigyázni kell, mert ez a látszólagos engedékenység másokat is felbátoríthat, valamint akár zsarolás áldozatai is lehetünk. 

A legvégső eszköz a burkolt, vagy nyílt kényszerítés.

Amikor már minden más módszer csődöt mondott, vagy egyszerűen nem alkalmazható, (pl. nincs idő képzésre, vagy tárgyalásra, stb.) viszont a változtatást mindenáron meg kell lépni, akkor kénytelenek vagyunk pl. fenyegetőzni elbocsátással, prémiumot megvonni, fegyelmit adni, stb., (még leírni is borzalom, hát még megtenni) mert talán így célt érünk. 

A módszer rendkívül veszélyes, hiszen az ember alapvető tulajdonságaival és igényeivel ellenkezik, - és ellentmond cégcsoportunk teljes szellemiségének - de kétségkívül gyors és mindenfajta ellenállással szemben alkalmazható.

Talán itt is helytálló a "Megüssem, vagy ne üssem?"...motiváció...óóó... c. történetünk mondandója.

A gyakorlati alkalmazás természetesen csapdákat is rejt. 

Azt, hogy általában személyiségünktől függően minden esetre ugyanazt a módszert akarjuk erőltetni. A "kemény" főnök mindig kényszerít, a "puha" mindig támogat, a "tudós" mindenkit képezni akar, stb.

Pedig a módszerek akkor hatásosak, ha "személyfüggőségük" mellett az adott szituációnak leginkább megfelelően alkalmazzuk azokat. 

S, így a végén esetleg elképzelhető-e, hogy ezeket a módszereket nem alkalmaztuk, vagy nem jól alkalmaztuk annak idején? Ezért (is, meg talán másért is) úgy gondoljuk, hogy ISO rendszerünk nem működik, vagy nem úgy működik, ahogy szeretnénk? Ezért most egyszerűen ki akarjuk dobni?

Nos, ne tegyük még! Először nézzük meg, mit lehet tenni, ami sokkal célszerűbb és főleg olcsóbb! 

Majd az ISO szabók megmondják!