Történetek - tanulópénz helyett...

Egy, valószínűleg mindenki által ismert és a végtelenségig elcsépelt, már-már

aforizmai magasságokba emelkedett bölcselkedés szerint: "Egyetlen dolog állandó - a változás!"

Ez eddig rendben is van, csak az nem mindegy, hogy mi változik és főleg milyen irányban. Az és arra-e, ami és amerre akarjuk.

Nemrég olvastam egy furcsa felmérésről. Magasugrókat kérdeztek meg, hogy ki a jobb magasugró. Micsoda kérdés ez, hát ki lenne? Aki magasabbat tud ugrani! Vagy nem?

Az egyik magasugró, akinek a legjobb eredménye 196 cm, azt mondta, hogy ő jobb magasugró, mint aki 202 cm-t tud ugrani. Ugyanakkor a "202-es" meg azt mondta, hogy ő jobb, mint az a versenytársa, aki 212 cm-rel nyerte a legutóbbi versenyt.

Na puff neki! Hát a magasugrást nem cm-ben mérik? Nem bizony!

- De hiszen ez nagyszerű! Ön ezek szerint már korábban három cégnél is kipróbálta magát ugyanebben a munkakörben. Akkor én már mi újat is mondhatnék Önnek, hiszen mindent tud erről a szakterületről, igaz? 

- Kedves Kolléga! Üdvözlöm a csapatban! Önt választottam abból a rengeteg jelentkezőből. Tudja mi a dolga, ugyanazt kell csinálnia, mint az előző munkahelyein, csak egy kicsit jobban! He-he-he! Ahogy megbeszéltük. Ez lesz az asztala. Jó munkát kívánok! - mondja a vezető.

- Hál' istennek, ezt már nem kell betanítani! Egy gonddal kevesebb! - ezt már nem mondja, csak megkönnyebbülten gondolja.

Ez a cikk egy korábbinak a Mikor nehéz a döntés? címűnek a folytatása. Abban főleg a döntési változatok összegyűjtéséről volt szó, ami kétségkívül az egyik legfontosabb lépés. Itt most arról írok, hogy vajon 

hogyan lehet az egyes döntési változatokat összehasonlítani, de legfőképpen értékelni? ... 

Na jó, de akkor illik legalább vázlatosan meghatározni azt a bizonyos döntési folyamatot, amelyből kiragadtam az említetteket.

Ha a százezres izó-tól véletlenül még nem múlt volna el teljesen a világ dicsősége, vagyis, ha valaki azt hinné, hogy ennél már nincs lejjebb, akkor az, bizony nagyon téved. Merthogy ez még mindig nem minden! 

Van itt a piacon kérem szépen kétszázezres "egyen-izó" - ha úgy tetszik, "univerzál-izó", más szavakkal "csináld magad-izó" is! 

Tudja, mint az a sokoldalú konyhai őrlőgép a TV-ben. Parasztosan csak daráló. Meg ahogy almát szedtünk valamikor.

Nehezen hittem volna, hogy valaki az előző cikk "féláras" izó-i után még azt mondhatja, hogy:

"Ez semmi, van ennél jobb is! Izó-t 100 ezerért!" 

Nehezen bizony, csak az a baj, hogy a következő telefonbeszélgetésnél én voltam a vonal másik végén.

Közeledik megint a pályázati szezon. Jó lesz felkészülni! 

Újra lehet majd pályázni a "Minőség-, környezet és egyéb irányítási rendszerek bevezetése" c. konstrukcióra. 

Nagy összegben mernék rá fogadni, hogy ismét megjelennek majd a címben jelzett felhívások. Valahogy így, mint a zsibvásáron: Csak tessék, csak tessék, izó-t féláron! Ha megnyerte, hadd vigye! Tessék, csak bátran, bátran, fiatalember!

Vajon mindig tudjuk, hogy mivel, mikor és hogyan motiválhatók munkatársaink?

Vajon tudjuk-e, hogy mennyibe kerül a fluktuáció?

Ha nagy a tét! - vágjuk rá tízből kilencen. Ugye? Biztos? ...