Történetek - tanulópénz helyett...

Közeledik megint a pályázati szezon. Jó lesz felkészülni! 

Újra lehet majd pályázni a "Minőség-, környezet és egyéb irányítási rendszerek bevezetése" c. konstrukcióra. 

Nagy összegben mernék rá fogadni, hogy ismét megjelennek majd a címben jelzett felhívások. Valahogy így, mint a zsibvásáron: Csak tessék, csak tessék, izó-t féláron! Ha megnyerte, hadd vigye! Tessék, csak bátran, bátran, fiatalember!

Ne tétovázzon! Soha vissza nem térő akciós ajánlatunk, amíg a készlet tart! Csak nem ismerős a szöveg? De mi az, hogy féláron? Egyáltalán, mennyi az egész? És akkor minek a feléért? 

Ja, hogy a pályázatban visszajár a felkészítés és a tanúsítás díjának a fele? ... 

Vagy úgy? Már értem! Mint a butikban! Egy fiatal hölgyismerősöm egy butikban dolgozik. A múltkor arra jártam és benéztem a kirakaton. Lázas átárazás zajlott, készültek az újévi(?) vagy szezon végi(?) vagy milyen(?) kiárusításra. Ki is volt már írva jó nagy betűkkel a kirakat üvegjére, hogy -50%, -70% stb. tudják, ahogy ez már ilyenkor lenni szokott. Engem mindig fölöttébb érdekelt, hogy hogy a fr ... lehet ekkora árengedményt adni. 

Itt a soha vissza nem térő alkalom, intek is a hölgynek, hogy bemennék. Persze, jöjjek csak, bár még nincsenek nyitva. Ő is áraz igen serényen. Előtte egy nagy halom üres árcédula, kék, meg piros filc, no meg a lista az átárazásra váró ruhákról. Na nézzük, hogy is megy ez? Nem mintha sok idő, meg ész kellett volna hozzá, azonnal átláttam a "módszert". A listán piros felső, (vagy top, vagy mi?) a márka feliratával, cikkszámmal, fazon fantázianévvel azonosítva. Nehogy már véletlenül összekeverjük a dolgokat! Mellette az eredeti fogyasztói ár 4800 Ft. Árcédula, kék filc, felír 9600, pirossal határozottan áthúz, alá ugyanazzal a mozdulattal de nagyobb számokkal 4800. Ez meg akár hogy is nézzük 50%-os árzuhanás! Vagy nem? 

Akkor az izó is így lesz féláras? Csak tessék, csak tessék! Amíg a készlet tart! Nehezen hinném, ha valaki azt mondaná, hogy:

Ez semmi, van ennél jobb is! Izó-t ugyanis féláron máshogy is lehet kapni. Igaz, hogy kétszeres áron is!

Van annak már négy éve is, hogy megkereste cégünket egy kb. 150 főt foglalkoztató intézmény, amelyiknek több tevékenysége, több telephelye és szép nagy költségvetése volt. Árajánlatot kértek egy ISO 9001:2000 minőségirányítási rendszer kiépítésére és tanúsításra való felkészítésére. El is készítettük az árajánlatot, ahogy szoktuk: Ismerkedő beszélgetés, kb. egy órában cégbemutatás, telephelyek, tevékenységek, erőforrások, egyéb intézményi mutatók, néhány munkahely megtekintése, stb. Mondhatom eléggé képbe kerültünk. A vezető korrekt módon közölte, hogy nem minket keresett meg egyedül, másik két ajánlatot is vár. El is küldtük árajánlatunkat, amiben részletesen, lépésről-lépésre leírtuk, hogy mit fogunk csinálni és azokat mennyiért. (Nem biztos, hogy ez még ma is jó így, de erről majd máskor.)

Két hét múlva telefonált az intézményvezető, mehetünk "versenytárgyalni", bár ez rendhagyó lesz, mert külön-külön hívott meg minden pályázót. Azzal kezdte, hogy:

-Nem értem én magukat! Miért járatják le módszeresen a saját szakterületüket? Nézze meg, itt van a három ajánlat. (Jó jel, gondoltam, ezek szerint engem a bizalmába fogadott, mert megmutatja a konkurencia ajánlatait is. Bár az is lehet, hogy nekik is a miénket.) Az egyik félmillió, a másik egymillió, a harmadik meg kétmillió. (Akkor már értem, mi vagyunk középen.) Segítsen már nekem eligazodni, mégiscsak maga a szakember, mert akárhogy nézem, mindhárom ajánlat szinte szó szerint ugyanarról szól. Ugyanazok a tevékenységek vannak felsorolva. 

Akkor hogy lehet az egyik a másiknak a fele, a harmadik meg a kétszerese? 

Így pedig a legolcsóbbnak a legdrágább pontosan négyszerese! Maga szerint hogy lehet ez? - így az intézményvezető. Na most aztán bajban vagyok! Lehet erre okosan válaszolni? Ugye, a konkurenciát nem illik szidni, mert az nem elegáns. Ugyanakkor magunkat se lehet az egekig magasztalni, mert az meg gyanús. Akkor nézzünk valami semlegeset! 

Belekezdtem tehát kiselőadásomba. -Tudja, a szolgáltatások közül sokkal nehezebb választani, mint a termékek közül. Mert ezek ugye a tárgyiasult termékektől eltérően nem láthatók, ízlelhetők, tapinthatók, hallhatók, szagolhatók, vagyis megfoghatatlanok. Inkább csak az eredményeik érzékelhetők, azok is később. Az ún. elválaszthatatlanság is jellemző, hiszen a termelés, vagyis a szolgáltatás nyújtása és a fogyasztás, annak igénybevétele egyidőben és egy helyen zajlik. A szolgáltatások általában heterogének, a minőségük állandóan változik, viszont nehézkes a minőség ellenőrzése is. Sok a szubjektív elem. ... Éreztem, hogy nem igazán nyerő, de ...

Mivel türelmes volt, még hosszasan soroltam, majd azzal zártam értekezésemet, hogy a bizonytalanság csökkentése érdekében a szolgáltatás megvásárlói bizonyítékot szeretnének már előzetesen a majdani minőségről. 

Ezért a megfoghatatlant megfoghatóvá kell tenni! 

És itt el is hangzott a lényeg. Akkor ott befejeztem érvelésemet és pontosan tudtam, hogy semmiről nem győztem meg, magyarul egy cseppet sem lett okosabb szövegemtől. 

Ma már egészen máshogy csinálnám, meg csinálom is! Előkerülnének az ún. "háttérinformációk", amelyek csak bizonyos szakmai körökben ismeretesek. Amelyeket csak az tud, aki benne van nap, mint nap. Aki ismeri a szakmát. Persze elmondani nem kell mindent, csak tudni. Például azt is, hogy a Megbízhatóság nevű tanácsadó cég úgy tudja fenntartani a három ügyvezető Audi A 8-asát, meg a három titkárnő 400.000 Ft-os fizetését, ha a történetünk szerinti kétmilliós ajánlatot adja. És persze - cseppet sem mellékesen - el is nyeri a megbízást. Hogyne! A cég neve rendkívül jól cseng a piacon. Csak az a baj, hogy két hónapja állt fel a három legjobb szakértőjük és alapították meg saját cégüket Szakértelem néven. Nekik most piacot kell nyerniük, ha úgy tetszik bármilyen áron. A történetünkben szerepelhetnének éppen ők a félmilliós ajánlatukkal. 

De a történetnek lehetne az is a háttere, hogy a Megbízhatóság nevű cégnél vannak a szakma jelenlegi legjobbjai. Húszéves, négy iparágbeli vezetői tapasztalat, három diploma, 300 menedzsment könyv ismerete, fejenként. Ezt persze illik megfizetni! Az ő fizetésük összhangban van szakértelmük színvonalával, ezért olyan ISO 9001:2000 minőségügyi felkészítésben lesz része az ügyfélnek, amelyet kb. a szabvány alkotói valamikor megálmodtak. Ugyanakkor a Szakértelem nevű cégnek még az elnevezése is saját maga paródiája. "Szakértői" azok a fiatalemberek, akik úgy másfél évvel az érettségi után, mostanában vettek egy laptopot, meg egy drága öltönyt, (az fölöttébb fontos, mert attól leszünk menedzserek, ha B..., akkor még menedzserebbek) elolvasták vagy másfélszer a szabványt, megalapították cégüket és kinevezték magukat minőségmenedzsment tanácsadóknak.

A válasz ilyen egyszerű. Csak tudni kell, hogy mi újság a piacon.

Itt a "féláras", izó-król írtam, de - úgysem hiszi - van "százezres izó" is, meg megjelentek "kétszázezres univerzális", amolyan "csináld magad izó-k" is a piacon. Ezekről majd a következő cikkben. 

Tehát folyt. köv.