Történetek - tanulópénz helyett...

Eddigi történeteink tartalomjegyzéke itt található:

Tartalomjegyzék

Akkor adjunk egyáltalán ajánlatot, vagy ne?...

Mostmár tudjuk, mert okosabbak lettünk...

Ajánlatkérés? Igen az fontos! Ajánlatadás? Az meg méginkább fontos(!?) 

Persze, hiszen „Ajánlat nélkül nincs üzlet!”. Ezért tehát „Küldjön egy ajánlatot!” - mondja a megrendelő a telefonban. Mert mindenkinek ezt mondja. Aztán kap is vagy hármat-négyet, ugyanolyan tartalommal, csak háromszoros-négyszeres, ill. harmad-negyed áron. Na most légy okos, Kedves Döntéshozó!

Mert tegyük fel, hogy Önnek, pl. 25 éve cipőkészítő üzeme van. Akkor már egy párszor nagy valószínűséggel rendelt bőrt a gyártáshoz. Bizonyára számtalan szempont szerint kellett időről-időre döntenie. Sőt, ezen szempontok többsége az idők folyamán állandóan változott. Ön ezeket mindig alaposan mérlegelve, lehetőségei és igényei szerint néha változtatott a beszerzési forrásokon, időnként lecserélte egyik-másik beszállítóját. Mára ki is alakult egy stabil partneri kör, ajánlataikból – minden lényeges szempontot is figyelembe véve – kb. 3 perc alatt kiválasztja az ott és akkor leginkább megfelelőt. Mert – mint ahogy a múltban mindig, ma is - vannak jól definiált szempontjai, mert ez a szakmája, ezt csinálja nap, mint nap, ehhez ért a legjobban. Vagy nem?

De mi a helyzet a menedzsment tanácsadókkal, ISO rendszerépítő cégekkel, a minőségügyi felkészítőkkel?

Ezekből általában hat-nyolc évenként egy szokott kelleni. Ha ilyet keresünk, akkor azt azért tesszük, mert speciális ismereteire, tapasztalataira számítunk. Ha nem így lenne, akkor megoldanánk a kérdést belülről, saját erőforrásokkal. Ez ügyben tehát természetes, hogy nem alakulhat ki az a szakmai rutin, gyakorlat, tapasztalat, a figyelembe veendő szempontok köre, amelyekkel ezt a kiválasztást olyan szinten tudnánk megoldani, mint a példa szerinti bőr beszerzését.

Ha ez így van, akkor miben, vagy hogyan segíthetne három, vagy négy ajánlat bekérése. Hogyan érhetnénk ezzel célt, hogyan nyerhetnénk ezekből több szakterületi ismeretet, tudást, tapasztalatot, gyakorlatot? Még akkor sem, ha adott esetben az ár a legfontosabb (vagy az egyetlen) szempont számunkra. Ha csak az a célunk az ajánlatkéréssel, hogy a legolcsóbbat ki tudjuk választani, akkor sem érünk célt. Láttuk ugyanis, hogy az ajánlatok egymáshoz való (ár)viszonya milyen. Meg különben is: „Olcsó húsnak híg a leve!” (Gondolom a bőrnél sem lehet ez másképp.)

Mi az, hogy minőségirányítási-, vagy minőségmenedzsment rendszer? 

Hogyan kell, vagy lehet a minőséget irányítani, vagy menedzselni ráadásul rendszerrel? Milyen rendszerrel? Ez ugye így, ebben a formában túl misztikus? Tapasztalataim szerint az esetek többségében partnereink tartanak is ezektől a "hókusz-pókuszoktól". Megbízásuk kiadásakor a legtöbben nem is tudják pontosan meghatározni, hogy tk. mit szeretnének kapni a pénzükért. 

Kedves Döntéshozó!

Ne kérjen ajánlatot, mert csak megnehezíti a saját dolgát, elbizonytalanítja magát, meg amúgy is teljesen felesleges! Ajánlatkérés helyett tegye inkább azt, amit életem egyik legjobban sikerült felkészítésének megrendelője egy 8-10 fős informatikai vállalkozás átlagon felüli szinten felkészült vezetője tett, mintegy 5-6 évvel ezelőtt.

Későbbi (azóta is) partnerünk ügyvezetője szégyenlősen megjegyezte az „ajánlati szakban” (hű, de hivatalos, különben meg nem is volt a szó klasszikus értelmében ajánlat) az első személyes megbeszélésünkön, hogy ő bizony nem igazán tudja pontosan, hogy mit rendelne, ha megrendelne most egy minőségirányítási-, vagy szakszerűbben minőségmenedzsment rendszert? 

Azt viszont pontosan tudja, hogy mit szeretne! Leginkább azt, ha egy általa is ismert elemekből álló vezetői eszköz-együttest kapna. Az meg még jobb lenne, ha a meglévő – szerinte most hiányos - irányítási rendszerét (mert minden cégnél van valamilyen irányítási rendszer, még ha éppen tegnap alakult, akkor is) a gyakorlatban jól használható elemekkel kiegészítenénk, bővítenénk. Ha pedig a felkészítés folyamatában még tanulhat is, fejlesztheti vezetési-szervezési-irányítási ismereteit, azt külön megköszönné. 

Ezzel ő meg is határozta a jól, a cégek hasznára működő minőségmenedzsment rendszerek lényegét és valódi tartalmát. 

És miben maradtunk? Abban, hogy egy napot rászánunk arra, hogy megismerhessem vállalkozását belülről. Betekinthessek a cég tevékenységeibe, folyamataiba, láthassam erőforrásait, dokumentumait, megízlelhessem az irányítás rendjét, a vezetési stílust, egyszóval a szervezeti kultúrát és – el ne felejtsem- kitűzött céljait.

A nap végén összefoglaltam, hogy mit tapasztaltam, mit fogunk csinálni és azt milyen ütemezésben. Milyen gyakran találkozunk, hogyan tartjuk a kapcsolatot, hogyan cserélünk információt, stb. Tk. ennyi. A végén, érdekes módon, majdnem egyforma számot mondtunk a felkészítés munkadíjára. 

Tenyérbe csaptunk és megkötöttük a szerződést. 

Ennyi. Évenként azóta is kétszer-háromszor találkozunk. Nemcsak ISO-ügyekben, hanem más, a cég életében fontos lépések, döntések előtt, melyekben kikéri véleményemet. (Pl. pályázat, tevékenység- és létszámbővítés, nagyobb fejlesztések, stb.) A rendszer pedig működik, sőt folyamatosan fejlődik. Csak mellékesen, azóta kaptam tőle három ajánlást is, melyekből üzlet lett! Talán mondanom sem kell, ajánlatot ezek közül egyik cég sem kért. 

Törőcsik Ignác