2009. március 3.

Paradoxonaink (3) - Mikor vet az okos paraszt krumplit? ...

Amikor kevés termett belőle! - hangzik a logikus, a magától értetődő válasz. Ugye? Hiszen, ha kevés van belőle, mondjuk az idén, (amiről egyébként fogalmam sincs, ti. hogy mennyi van az idén) akkor persze természetesen magasabb az ára is. Kereslet-kínálat, vagy nem? Akkor nosza, most vessünk belőle jó sokat, mert akkor jövőre kaszálunk, hiszen egyrészt sok krumplink is lesz, meg persze jó ára is lesz. Igen ám, de ha minden paraszt így okoskodna (a nem annyira okosak is) és a gyengébb termés évében vetne sok krumplit, akkor mennyi krumpli lenne jövőre? Tengernyi. És akkor mennyi lenne az ára? Semennyi. Ugye, ugye!

Mikor vet az okos paraszt krumplit? Amikor sok van belőle.

Ha már ilyen okosak vagyunk, akkor azt is tudnunk kell, hogy a formális logika szabályai szerint, ha valami igaz, akkor annak a fordítottja is igaz. Ha az okos gazda akkor vet krumplit, amikor kell, akkor a nem annyira okos pont akkor vet, amikor nem kellene. De akkor az is igaz, hogy akkor nem vet, amikor meg kellene. Összegezve tehát a nem annyira okos gazda akkor nem vet krumplit, amikor kellene.

És a nem annyira - mondjuk így - előrelátó és körültekintő tulajdonos, cégvezető, vagy menedzsment mikor spórol a látszólag(!) nem napi kényszert, vagy közvetlen kötelezettségeket jelentő, a vállalkozás fejlesztését célzó eszközökkel? Így többek között a marketinggel, az ügyfélkeresés költségeivel, meg más menedzsment szolgáltatásokkal. Igen, igen, ilyenkor válság idején. Amikor pénzszűke van, ha tetszik, kevesebb a forrás. Összegezve tehát a nem annyira okos menedzsment akkor nem ruház be a jövőbe, amikor kellene.

Első körben leállítja internetes hirdetéseit, megszünteti a cég honlapját. Elküldi a telemarketinges kislányt, felfüggeszti az ISO rendszer működtetését, a tanúsítottságot, lemondja a tervezett tréningeket. Az áhított pályázatot meg sem íratja, hiszen azzal is spórol. Ezeknek ugyanis nincs közvetlen napi, kézzel fogható haszna Viszont konkrétan kimutatható, mert kiszámoltatta, hogy az ilyenfajta takarékossági(?) intézkedésekkel, - korszerűbben megszorításokkal - összesen egy hónapra vetítve ugyanannyit lehet spórolni, mint a legkisebb furgon tizenhárom nap alatt elfüstölt benzinköltsége.

Mikor spórol a nem annyira előrelátó menedzsment a jövőbe való befektetés költségeivel? Amikor válság van.

Tényleg, hány vevő is jött konkrétan az internetes hirdetésre? Hány azért, mert megfogta valami a cég honlapjában? Hát a telemarketinges kislány hívásainak nyomán? Ja, hogy ezeket nem tudjuk pontosan, hiszen nem jelentette be egy vevő sem az üzlet ajtajában, hogy ő cégünkről és termékeinkről innen, vagy onnan értesült.

Vagy megmérte-e már valaki, hogy az ISO rendszer működése és a tanúsítottság ténye úgy közvetve hány megrendelést hozott? Vagy, hogy a múlt havi új vevőknek hány %-a vásárolt azért üzletkötőinktől, mert az értékesítési tréningen tanult új technika esetleg működik? Hát az elég jó üzlet-e, hogy a pályázattal elnyerhető pénz ötvenszerese lenne a pályázatírás díjának?

Újra csak, ha valami igaz, akkor annak a fordítottja is igaz. Vagyis, ha a nem annyira előrelátó menedzsment a jövőbe való befektetés költségeivel pontosan akkor spórol amikor válság van, akkor az előrelátó ugyanekkor nem spórol. Tehát akik az ínséges időkben is elég bátrak és áldoznak a jövőért, például, képzik a munkatársaikat, vagy irányítási rendszert vezetnek be, vagy megíratnak egy pályázatot, azok tetemes versenyelőnyhöz fognak jutni nem annyira előrelátó versenytársaikkal szemben. Ráadásul pontosan akkorra, amikor az még többet ér.

Az eredmények persze nem azonnal jönnek. Csak pont akkor, amikor már látszik az alagút vége. Az előnyös piaci pozíciók értéke olyankor egyébként is megsokszorozódik. Az okos menedzsment pedig kaszálni fog. És a nem annyira okos menedzsment akkor mit fog csinálni? Talán fejlesztéseken fog gondolkodni? Nem, nem! Egyet biztos nem fog. Fejlesztéseken gondolkodni. Miért is? Mert addigra már megmérettetett a hivatásos menedzserek piacán.

Meg sokkal fontosabb dolga lesz. Új állást fog keresni!

---

2009. március 20.

"Ha társalogni akarsz velem ..." (2)

Két okból írtam meg ezt a cikket. Először, felhívott egy olvasó és feltett néhány jó kérdést. Másodszor, az azonos címűnek a végén folytatást ígértem.

Nos, azt kérdezte egy kedves érdeklődő, hogy az egyik legutóbbi történetben miért különítem el következetesen a feladat, meg a probléma fogalmát? Szerinte nem muszáj ennyire árnyalni, hacsak nem stilisztikai szempontból a szóismétlések elkerülése a cél. A problémát ugyanúgy meg kell oldani, mint a feladatot, tehát tk. a probléma is egy megoldandó feladat. Vagy nem? Más történetekben pedig kizárólag döntésről írok. Miért, a döntés nem a problémamegoldás folyamatának a vége, egyben annak eredménye?

A válaszok felváltva igenek és nemek. Igen, muszáj lenne árnyalni is, de mivel a két fogalomnak más a tartalma, így ez annál több. A megkülönböztetés oka tehát tartalmi és nem formai. A következő mondat első fele majdnem igaz, de a második nem. A vége helyesen: a probléma az megoldandó. De nem úgy, mint egy feladat. Mert más a kiterjedtsége, ha tetszik a dimenziója. Ezért nem is ugyanaz a személy képes rá. Sőt, ez alapvető működési kérdés! Nem, a döntés az nem problémamegoldás, sem az eleje, sem a vége. Az más. Egyébként köszönöm a kérdéseket! Így alkalmam nyílik a feladat, a döntés és a probléma fogalmainak körbe járására.

Feladat? Döntés? Probléma? Tegyünk rendet teendőink között!

Feladat az, ha pl. ki kell dolgozni egy jutalékszabályzatot. Milyen helyzetben lehet ez feladat? Akkor, ha eljutott cégünk abba az életciklusába, hogy nem lehet csak ad hoc módon, "ahogy esik, úgy puffan" módjára fizetni a bérnek ezt a teljesítményhez kötött elemét. Most ugyanis még nincs szabályozás, így egyértelműség, következetesség, stb., egyszóval nincs rend ezen a téren. Miért kell ezt megtenni, más szavakkal mik az elvárások? Pont azok, amelyek nincsenek meg, viszont jól, egyértelműen meghatározhatók. Jogosítványt is adunk, pl. az üzleti csoportvezetőknek, és/vagy az üzleti vezetőnek a jutalékozás módjának, folyamatának, mértékének, feltételeinek, stb. kidolgozására. Határozott az elképzelésünk, hogy megalkotásával, bevezetésével és következetes alkalmazásával, a feladat elvégzésével felszámoljuk a rendezetlenség egy részét, konkrétan az üzletkötők tudni fogják, hogy miért dolgoznak. Mi lesz a jutalékszabályzat megalkotásának, vagyis a feladat elvégzésének az eredménye? Röviden és összefoglalóan, hogy elképzelésünk megvalósul, vagyis a dolgok valóban a helyükre fognak kerülni a tárgyban.

Néhány megjegyzés még a feladathoz:

A feladatot nem megoldjuk, hanem elvégezzük. Itt újra nem csak nyelvészkedni akarok, de más a megoldás, más az elvégzés. (Még jó, hogy ilyen gazdag ez a magyar nyelv!) A feladat elvégzésének eredményét jól tudjuk ellenőrizni, mert léteznek egyértelmű kritériumok. A kiinduló állapot is és a végeredmény is, valamint az ezek közötti minden köztes állapot és a környezet - amelyben a feladat elvégzése zajlik - reakciói, hatásai jól leírhatók. Minden feladat belátható időn belül elvégezhető. Mert a feladatok világa jól szervezett.

Döntés(i) dilemma lehet pl., hogy választani kell értékesítési igazgatót (a várhatóan sok jelentkezőből). Mi itt a döntési helyzet? Az, hogy kényszer van, hiszen nincs értékesítési igazgatónk. Elment, vagy elküldtük, most mindegy, de az üzleti folyamatokat irányítani kell. Viszont van kész megoldás, ill. lesz, ha megtaláljuk. Mi kell ehhez? Világos elvárások! Amelyeket meg is szoktunk fogalmazni, pl. álláshirdetéseinkben. Tehát arra vonatkozó világos elvárások, hogy kiválasztásával mit akarunk elérni. Ezeket mindig pontosan meg lehet határozni. Aztán kezdődik a folyamat érdemi része. Őt felvegyük, vagy ne? És őt, vagy inkább őt? Vagy őt se? Akkor kit? Keresünk, keresgélünk, egyszer majd biztosan dönteni is fogunk. Heuréka! Nagy József lesz az új értékesítési igazgató! Igen, vajon az ő kiválasztása a legjobb döntés? Lehet, de nem biztos. Ezért, hogy biztosak lehessünk benne, mindenkit ki kellene próbálni. Mindenképpen azokat is, akik nem is jelentkeztek, így nem is találkozhattunk velük. Ez meg ugye marhaság. Akkor csak annyiban maradhatunk, hogy NJ kiválasztása a számunkra kielégítő megoldás. Akkor és ott!

Probléma lehet pl., hogyan kell az üzletkötők cég iránti elkötelezettségét növelni. Hogy ne csak behódoljanak, előbb azonosuljanak, majd beépüljenek. A jelenlegi helyzet az, hogy nem vagyunk kellően elégedettek, viszont kész megoldást a problémára nemigen tudunk. Nem tudjuk pontosan megfogalmazni, hogyan is lehetnénk eredményesek. Az sem volna nagy baj, ha eközben még hatékonyak is lennénk és hamarabb, kevesebb (de mindenképpen arányos) ráfordítással sikerülne mindez. Tehát valljuk csak be, most bizony tudáshiányban szenvedünk. Akkor pedig ki kell izzadni, szebben szólva meg kell alkotni a probléma megoldásának folyamatát! Azért, hogy megtaláljuk a módszert, vagy egy új megoldást, mellyel célt érünk. Előbb, vagy utóbb, többé, vagy kevésbé.

Néhány megjegyzés ide is kívánkozik:

A döntés és a problémamegoldás - enyhe túlzással - ellenőrizhetetlen folyamatok. Legalábbis úgy nem követhetők nyomon, mint a feladat elvégzése. Egzakt módon ezek a tevékenységek minden elemükben nem is írhatók le. A folyamat egy része, néha egésze kiszámíthatatlan is lehet, eredményét tekintve pedig biztosan az. Persze, hogy az, hiszen a döntés és a problémamegoldás világa rosszul szervezett. Gondoljunk csak arra, hogy mi lett volna, ha más döntést hoztunk volna, vagy más módszerrel oldottuk volna meg a problémát. Mármint az eredmény. De ugye, mi nem foglalkozunk a "mi lett volna ha ... ?" - típusú nyavalygásokkal?

A feladatok elvégzése, a döntések meghozatala, vagy a problémák megoldása ugyanolyan fontos egy vállalkozás életében.

Sőt, általában még rendszert is képezhetnek az adott témakörben. Hogyan lehetnek a rendszer elemei? Több módon, de mindenképpen erős logikai kapcsolatban. Maradva példáinknál! A kijelölt munkatársak elvégezték feladatukat, megalkották a jutalékszabályzatot. A menedzsment eldöntötte, hogy ki lesz az új értékesítési igazgató, kiválasztotta a várhatóan legalkalmasabb jelöltet. A vezető pedig tk. ezekkel nagy valószínűséggel meg is oldotta a cégnek azt a problémáját, hogy nőjön az üzletkötők elkötelezettsége. Legalábbis részben. Annyi mindenképp elvárható, hogy a pálya kitűzésével és a szabályok lefektetésével focizzanak szem előtt tartva, hogy "a focit gólra játsszák". A felkészülést ezután az edző fogja koordinálni, sőt egyértelmű keretek között a meccseken is segít. Persze, az igazi elkötelezettségnek ez csak egy része. Kellenek még tartalmas edzések, színvonalas bajnokság, lehetőség a válogatottsághoz, jó csapatszellem, stb.

Fentiekből kiderülhetett, hogy a három tevékenység egyike sem magasabb rendű a másiknál Hiba lenne eszerint megítélni fontosságukat, vagy azokéit, akiknek ez, vagy az a dolguk. Igaz viszont, hogy más-más felkészültséget igényelnek. A feladatokat általában a munkatársak végzik el, a döntéseket pedig jó, ha a menedzserek hozzák meg. Így - kizárásos alapon - a problémák megoldása legtöbbször a vezetőkre hárul.

Ha itt csak a szavakon való lovaglás lett volna a célom, vagy nem tudnék mást hozzátenni, már rég befejeztem volna. Csakhogy e kérdéskörben - túlzás nélkül - a cég alapvető működőképessége van elrejtve. A korai életciklusok elemzésénél (is) szó volt arról, amikor előkerülnek a munkamegosztásnak és a hatáskör megosztásának kérdései, ill. döntési kényszerei. Hogy miért? Egyrészt, mert még a szervezetelmélettel foglalkozó szakirodalom szerint is a legfontosabbak, a szervezet elsődleges strukturális jellemzői. Ezekre, az építmény alapjaira épülhet csak fel az egész cég. (Még a sokak által fontosabbnak ítélt szervezeti felépítés is csak a fentiekből következő, ún. másodlagos strukturális jellemző.) Másrészt a munka- és hatáskörmegosztás hiánya, vagy kuszaságai állandó működési zavarokat fognak generálni, amelyek eredetéről és igazi okairól a legtöbbször fogalmunk sincs. Akkor, pedig vállalkozásunk világa rosszul szervezett. Így állandóan kénytelenek leszünk tüzet oltani. Persze, csak a lángokig jutunk, a tűzfészket úgysem fogjuk megtalálni. De hogy a tűzfészekhez is közelebb jussunk, néhány újabb történettel - amúgy tanulópénz helyett - hamarosan jelentkezünk majd!

Végül az ígéret. Levezetésképpen csipetnyi minőségügy. Itt most helyenként és időnként segítségül hívom szabványcsaládunk első tagját az MSZ EN ISO 9000:2005-öt, a szótárat, mely a megfelelő precizitás kedvéért sem árt.

Javítsunk, vagy inkább helyesbítsünk?

Amikor a vízvezeték szerelő javítja a csaptelepet, akkor nem tesz mást, mint elvégez egy tevékenységet a nem megfelelő terméken. Miért nem megfelelő termék a csaptelep? Mert akkor folyik rajta a víz, amikor nem kellene, és akkor meg nem, amikor kellene. Vagyis a szándék szerinti használatra nem alkalmas, tehát arra elfogadhatóvá kell tenni.

Mi meg akkor helyesbítünk, ha tevékenységünkkel egy észlelt eltérést megszüntetünk. Mit? Egy követelmény nem teljesülését. Már megint ezek a szakszavak! Kinyilvánított igényünket és elvárásunkat, amely általában magától értetődő, vagy kötelező. Mint pl., hogy a csapteleppel ki is lehessen nyitni a vizet, meg el is lehessen zárni. Amikor kell. Ugye, milyen egyszerű?

Helyesbítő- vs. megelőző tevékenység.

Egy valamire való vízvezeték szerelő ritkán elégszik meg csaptelepünk javításával. Őt az is érdekli, hogy mi volt a hibás működés oka. Ha szerencsénk van, akkor az okot is megszünteti. Ha még nagyobb szerencsénk van és ő már sok-sok csaptelepet látott, (elég bőséges a szituációs szókincse) akkor azt is tudja, hogy a hibás működésnek egyéb más oka(i) is lehet(nek). Így őt semmi sem térítheti el abbéli szándékától, hogy helyesbítő tevékenységet folytasson.

Ha meg még ennél is nagyobb szerencsénk van, akkor az igazi szaki azt is tudja, hogy ez a fránya csaptelep a most észlelt, kijavított és "oknyomozott" produkcióján túl még mire lehet képes, hogy megkeserítse életünket. De ő - mivel ráadásul még elég lelkiismeretes is - nem fogja engedni, hogy a csaptelepek megbízható működésébe vetett rendíthetetlen hitünk egy cseppet is meginogjon. Ennek érdekében most az egyáltalán lehetséges hibák elképzelhető okait egycsapásra megszünteti. Pl. kitisztítja a vízszűrő filterét, kicseréli a sarokszelepek tömítéseit, stb. Mondhatnánk, a legjobb az lenne, ha egy laza mozdulattal lecserélné a csaptelepet is egy minimum négyszer olyan drágára. De ez meg nem másnak a kérdése, csak a pénznek. Akár így, akár úgy, ő most "ISO szerint" megelőző tevékenységet folytatott.

Így már valamivel talán egyszerűbb az életünk, bár meg nem értett szavaink csak lassan fogyatkoznak.

---

2009. április 13.

Ajánlat nélkül nincs üzlet! - avagy képzelt(?) riport üzleti ügyeskedéseinkről...

Egy "riportsorozat" része ez az írás, melyben mindennapi üzleti ügyeskedéseink elé fogunk görbe tükröt tartani. Kérdés csak az, hogy mikor fáradunk bele, vagy hogy meddig tart a tükör?

Íme az első, így, hogy "képzelt(?)" - zárójeles kérdőjellel - mindjárt az elejéről, arról a bizonyos ajánlatkérésről, amellyel ugye indítani szoktuk üzleti együttműködéseinket, (vagy nem).

Történik: 2009-ben a Majdnemmindegy Kft. ügyvezető igazgatójának irodájában.

A Majdnemmindegy Kft. 4 éve alakult. Tevékenysége majdnem mindegy, jelenleg 24 főt foglalkoztató mikro-, kis- és középvállalkozás. (Pardon, ez csak egy rossz beidegződés volt. Mert manapság a csapból is ez folyik. Mármint, hogy támogatják őket.) Ez már simán közepes! A cég erőteljes növekedési pályára állt, árbevétele évenként folyamatosan 20-30 %-al nő. A bonyolult üzleti és a megnövekedett adminisztrációs folyamatok szabályozottabb irányítására a tulajdonos ISO 9001-es minőségirányítási rendszer bevezetése mellett döntött.

Vagy: A Majdnemmindegy Kft. 1989-ben az Állami Majdnemmindegy Művek privatizációja nyomán, annak jogutódjaként alakult. Azóta többszöri átszervezés és a termelés racionalizációja folytán (közben ahogy szoktuk ésszerű karcsúsítások is voltak) - közel 200 dolgozójával - igazi mamutként uralja a majdnem mindegy termékek piacát. Az időközben felgyülemlett határozatok, irányelvek és utasítások átláthatatlan szövevényt alkotva, mára a káosz peremére sodorták a vállalatot. A cég tulajdonosai úgy döntöttek, hogy a majdnem mindig egymásnak is ellentmondó szabályozások dzsungelében egy ISO 9001-es minőségügyi rendszerrel vágnak utat.

Vagy: A Majdnemmindegy Kft. - egyébként nem majdnem mindegy? ...

Szereplők:
Főnök - a FŐNÖK,
Mancika - a titkárnő,
Kovács - a leendő minőségirányítási megbízott.

/A Főnök: A FŐNÖK, a Majdnemmindegy Kft. ügyvezető igazgatója, igazi nagymenő. Már vagy harminc éve ő mindig csak Főnök. Mindenkit ismer, aki számít, akit ő nem ismer, az nincs is. Most éppen két aláírás között verejtékben úszva, kidülledt nyaki artériákkal ordít ki a nagy fekete íróasztal mögül./

Főnök: - Mancika! Küldje be a Kovácsot!

/Mancika: Mancika a titkárnő. Kávéjáért akár száz kilométert is érdemes utazni. Ő mindent tud, régebben információs központ volt, most inkább amolyan kommunikációs centrum, jobban mondva communication center./

Mancika: - Bocsánat, Főnök, de melyiket? Tudja, itt van vagy négy Kovács. Talán a Margit néni fiát?

Főnök: - Hát azt, amelyik főiskolára jár, tudja, amelyik nemsokára izós megbízott, vagy mi a fene lesz. (Ja, mint a Tungsram.) Azt a nyiszlett figurát!

Mancika: - Akkor a Margit néni fiát! Rögtön hívom, Főnök. Még valamit, esetleg egy kávét?

/Kovács: Kovács, a szemüveges, tudós pofa, most is - mint mindig - valamilyen főiskolára jár, a nagypapa (Margit néni édesapja) békebeli alpakka zakójában, hóna alatt - mint mindig - valami könyv-félét szorongat./

Kovács: - Hívatott, Főnök!

F: - Kovács, kérjen be három ajánlatot ilyen izós cégektől, tudja, akik ilyen ... felkészítők, vagy mi a bánat!

K: - Igen, Főnök, de mégis melyikektől? Hol keressek ilyeneket?

F: - Mit bánom én, legyen benne kicsi, közepes, meg nagy cég is. Majdnem mindegy, úgyis a Józsi unokaöccse csinálja. Az is ilyen felkészítő-féle. Tanulta a főiskolán ezt az izót, vagy mi francot. Meg különben is, majdnem mindenhol tanítják már.

K: - Főnök, jó lesz, ha az internetről keresek felkészítő cégeket? Ott nagyon sok ilyen van. Majd olyanokat választok, akiknek jó a honlapja. Meg olyan meggyőzőek!

F. - Kovács! Mondtam már, hogy majdnem mindegy, nem? Plussz három ajánlat meg azért kell, hogy azokat meg tudjuk mutatni a tulajnak. Így megversenyeztettük őket, ... he-he-he, vagy nem? Merthogy a nyerő ajánlat úgyis a Józsi unokaöccséé lesz. Érti? Nem érti? Mit nem ért ezen, Kovács? Nem hallott még vatta-ajánlatokról? Hát honnan szalajtották magát, Kovács?

K. - Dehogynem értem, Főnök! De akkor az árakat ... ugye, valahogy ... be kell majd lőni. Nehogy má' valamelyik nagyon olcsó legyen, mert akkor nem lehet csak még annál is olcsóbbal nyerni, ugye? És akkor a Józsi bá' öccse ugye nem tud ... jó nagyot ... hogy is mondjam, ... szakítani, vagy mi? Ugye, Főnök?

F: - Kovács, fiam! Mi lenne, ha nem tökölnél annyit? Súgjad meg a másik háromnak, hogy kb. mennyivel lehet nyerni. Persze, csak falból, ... he-he-he. Nehogy má' valamelyik marha itt nagyon alámenjen. Érted? Ócsítani nem itt kell! Súgjad meg nekik, hogy mennyi az annyi. Úgy sacc, per kábé. Érted má'?

K: - Értem már, Főnök! És akkor a Józsi bá' öccse meg egy kicsit olcsóbbal nyerni fog. Ugye? Mert úgyis csak az ár játszik, vagy nem? Bár én tanultam a fősulin ilyen összehasonlításos értékelési, meg kiválasztási módszereket. Ahol van öt-hat kritérium, ... ilyenek, hogy megbízhatóság, meg szakmai színvonal, meg persze az ár is benne van, ... meg ilyenek. Meg súlyszámok, ... aztán lehet rangsorolni, meg kiválasztani.

F: - Na ide hallgassál, fiatal barátom! Hagyjál engem békén a kritériumaiddal, meg a súlyszámaiddal. Ezek most nem játszanak! Érted? Csak az ár! A többi, meg majdnem mindegy! Megmondod nekem a legolcsóbbat, ... ami persze, ugye, nem lesz nagyon olcsó, ... mert remélem értettük egymást! Te, meg értékelhetsz, ahogy akarsz. A többit majd én intézem a Józsi öccsével. Világos? Ha nem, akkor most kérdezzél!

K: - Értem, Főnök, rendben, Főnök, akkor megyek, intézkedek. www.iso.hu!

F: - Várjál csak egy kicsit, Kovács, fiam! Egyébként meg mi a fészkes fenét értetlenkedsz itt nekem annyit? Te ennyire amatőr vagy, vagy csak kekeckedsz velem? Különben meg mi a francot szorongatsz a hónod alatt?

K: - Főnök, ez egy jegyzet. Üzleti etika. Ebből vizsgázom a jövő héten a főiskolán. Ebben az van leírva, hogy ...

F: - Igen? Mutassa csak, kedves barátom! ... Gratulálok! Mondja csak Kovács! Maga mégis, meddig akar még nálunk dolgozni?