Pedig néha bizony tudunk irracionálisan is viselkedni!
Például, amikor bevisszük pénzünket a bankba. Úgy, mint az az idétlen csapatkapitány, aki edzői utasításra farkát felvágva szalad be a manapság legharsányabb Piros Bankba, ahol már 5,35%-os kamatot tudnak is adni a csapat pénzéért egy évre. Ez aztán a nagy üzlet! Mondjuk, a 20%-os kamatadóról, a betéti-, a kivéti-, a kezelési-, a „számítógépbekapcsolási” - nem sorolom tovább %-os költségekről - … itt is elfelejtenek szólni. Ami, ugye akkor már csak … mennyi is?
Így aztán az észkombájn Totya tulajdonképpen el is herdálja a csapat pénzét. Nem egyszerre fosztja ki ugyan a csapatot, csak egy év alatt, szépen lassan, de annál biztosabban. Hogy miért is? Mert azt a bizonyos reálhozamot – amit ő éppen most visz a negatív tartományba - jobb helyeken úgy számolják, hogy a kamatból először is levonják az inflációt, mint a legnagyobb tételt. Ezt mostanság a hirtelen megokosodott hivatalos potentáltak 4% köré várják. Igaz, hogy a hivatalos mérték az ország nagy-nagy „fogyasztói kosarára” szokott vonatkozni, amelyben ugye tudjuk, a faszeg ugyanúgy benne van, mint a gőzturbina. Ezekből pedig, Totya is, meg a csapat is, - nem is beszélve rólunk - rengeteget szoktunk minden évben fogyasztani. Ja és el ne felejtsük már a további egyebeket, (mint részben fentebb) amelyek jogcímeit és mértékeit a bankok mindig is úgy találják ki, hogy felkeresésük garantált bukta legyen számunkra.
Akkor mennyi hozamot is fogunk egy év alatt „realizálni”? Hát biztos kevesebbet, mint kellene! Viszont látásra, megtakarításunk!
Az, hogy az a félnótás Totya mit csinál, az az ő dolga. De, hogy Ludas Matyi barátunk is megbuggyanjon ebben a hőségben, az azért nincs rendben. Azt hittem, hogy aki még Döbrögi Uram eszén is minimum háromszor túl tud járni, az a saját pénzügyeiben sem fog ostobán viselkedni. Erre mit csinál a mi Matyink? Berohan a Kék Bankba és otthagyja a libák árát 5,75%-ért egy évre. Hát esküszöm, ennek is elment az esze! Vajon mi jöhet még ezután?
Irány a távol keleti, meg a még távolabbi keleti, meg egyenesen a legtávolabb keleti tőzsdék!
Hát persze! Ezeknek nemcsak a kerítésük van kolbászból, de az is biztos, hogy arrafelé a szarvasgomba pörköltet is kaviár salátával bírják csak megenni. Meg olyan jól is ismerjük mi az ottani viszonyokat. De ugye immáron 20 éve, szerencsére ott fialtatom a pénzemet, ahol akarom, vagy nem? Még jó, nehogy má’ nekem megszabja valaki. Maximum a Bróker, aki ugye független, csak nekem, csak most, pont oda fektet be, meg alapot is kezel. El ne felejtsem már, hogy mindezt portfólióban teszi, meg főleg „unit-linked”. Ja és főleg a net! (mármint az internet.) A hozam meg minimum 180 %! Aki ennél kevesebbet mond, az hülye, mert akkor a jutalék is kevesebb.
Semmi kockázat, különben is, ha valaki még mindig nem tudná, hát kérem szépen ez biztosítás!
A befektetés olyan snassz, különben is szitokszó. Csak közben meg ne haljon a kedves befektető, mert akkor abból a két-három havi díjnak megfelelő biztosítási összegből, még el sem tudják majd temetni. De, ha véletlenül életben is marad, csak nem tudja fizetni a részleteket, esetleg kiszállna a buliból a futamidő vége előtt, hát akkor már inkább a pokol tüze! Visszavásárolhatja a biztosítását … - már a kifejezés is szörnyű, mert azt lehet visszavásárolni, amit eladtunk. Mi pedig ugye nem adtuk el a biztosításunkat, hacsak a lelkünket nem! … - jó esetben befizetései negyedéért-ötödéért. Mármint ennyit kap vissza! Ez is nagy buli!
No, de sebaj, - mint tudjuk - a remény hal meg utoljára! Az infarktust ma már elég eredményesen kezelik. Még szerencse, mert akkor tavalyelőtt ősszel igencsak megfogyatkoztunk volna mi befektetők, amikor közölte kiváló alapkezelőnk, hogy az eddig befizetett pénzünket az a fránya „válság” egyszerűen megharmadolta. Pedig ő mindig a leggondosabban, a legnagyobb szakértelemmel, meg csakis a mi érdekünkben mindent megtett, csak hát ugye Amerikában azok a csúnya bankok … - talán ismerős?
Egy szónak is száz a vége! Tisztelt Ügyfelünk! – jön a szívhez szóló levél: Fizessen csak tovább, tovább, tovább! (mint a vén diák) Ebben a helyzetben fő a higgadtság! A világért se kapkodjon! Akkor talán van még esély vesztesége visszanyerésére. (Meg a fejőgépet is tovább lehet csúcsra járatni!)
Pedig a fejőstehén manapság ugyancsak rossz bőrben van!
De, akkor mit lehet ilyenkor tenni?
Például fel lehet lapozni kedvenc Piros-Fehér Magazinunkat. Így tettem én is a minap. A 31. oldalnál, ahol az árfolyamok vannak, igencsak kapkodnom kellett a szemüvegem után. Azt hittem nem jól látok! Az arany árfolyama (jobb alsó sarok) 2010. április 23-tól, május 25-ig bezárólag (forintban) +22 %-kal emelkedett! Nem elírás, huszonkettő!
Nem, nem, a következő mondatom nem az lesz, hogy ezt szorozzuk meg 12-vel, az arany árfolyama jövő ilyenkorra 264 %-kal nő és máris meggazdagodtunk. Nem, mert egyrészt nem vagyok és nem is leszek Bróker, a net-en meg végképp nem! Másrészt jutalék sem járna érte, meg a pszichiáter is furcsán nézne rám.
A következő mondatom sem az lesz, hogy futás és minden pénzünkön azonnal vegyünk aranyat! Az viszont meggyőződésem, hogy manapság a megtakarításaink befektetésre szánt hányadának 15, esetleg 20%-át jó, ha aranyban (pontosabban nemesfémben) tartjuk. (A nálam sokkal okosabb és tapasztaltabb emberek szerint ez az arány jobb, ha 30% körüli.)
Következő és itt utolsó mondatom pedig:
„A jövő a múlt szerint fog viselkedni!”
Mivel ez egy pénz- és tőkepiaci alapigazság, ezért javaslom, hogy látogasson el az
aranystb.hu weblapra!
2010. május 30.
Törőcsik Ignác
