A minőségügyi tanácsadó, meg a juhász…

Régi vicc, menedzsment tartalommal …

2011. július 18.

Volt egyszer, hol nem volt,

volt egyszer egy juhász, aki egy nagy-nagy legelőn legeltette a nyáját. Egyik nap megáll mellette egy nagyon nagy Audi, kiszáll belőle a vezetője egy elegáns, öltönyös fiatalember és megszólítja juhászt:

- Bátyám, fogadjunk, hogy megmondom magának, hány birkája van, ha fizetségül ad nekem belőlük egyet?
A juhász ránéz a fiatalemberre, aztán a békésen legelésző nyájra majd rávágja:
- Legyen úgy, kedves öcsém.

Barátunk odalép az Audihoz, babrálja egy kis ideig a laptopját, aztán a juhászhoz fordul:
- Bátyám, magának pontosan 87 birkája van itt a nyájban.
- Úgy is van, - válaszolja a juhász - akkor most már válassz ki egy birkát magadnak, fiam.

Emberünk ki is választ egy kis termetű, szép fekete bundájút, majd azonmód be is tuszkolja a kocsi csomagtartójába.
A juhász egy kicsit gondolkozik, ingatja a fejét, aztán megszólal:
- Kedves öcsém, ha cserébe én is megmondom neked, hogy mi a foglalkozásod, visszaadod-e?
A fiatalember magabiztosan rábólint, erre a juhász:
- Te alighanem amolyan minőségügyi tanácsadó féle vagy, ugyebár?
Az öltönyös meghökken, szóhoz sem jut, mire a juhász:
- Először is: idejössz anélkül, hogy bárki is hívott volna.
- Másodszor meg: fizetséget kérsz, hogy megmondd azt, amit úgyis tudok.
- Harmadszor meg: fogalmad sincs az én mesterségemről.
- Úgyhogy most ereszd el azt a Bodri kutyát, de izibe!

Elég nagy lehet a baj, ha a tanácsadót már hívni kell …

Tegyük fel, hogy ha egy pályázat összeállítása közben kiderül, nem lévén tanúsított, működő ISO 9001:2008 minőségmenedzsment rendszerünk, akkor nem fogadják be pályázatunkat. Így nem nyerünk 10 Mft vissza nem térítendő támogatást. Nem baj, a pénz nem marad a kasszában, a konkurrencia majd elnyeri helyettünk!


Hosszadalmas, fáradságos és költséges marketing munkával eljutottunk egy nagy multinacionális céghez, akinek szállítói lehetnénk. Havonta 49 tonna festék-alapanyagot venne tőlünk. A termékünk minősége, a szállítás paraméterei (ár, ütemezés, rendelkezésre állás, stb.) rendben vannak, csak éppen nem tudunk megfelelni az általuk állított, az ő szabályozásaiknak megfelelő minden követelménynek. Nincs ugyanis tanúsított, működő ISO 9001:2008 és/vagy ISO 14001:2004 minőség- és/vagy környezetirányítási rendszerünk. A konkurrenciának viszont van, ezért fuccs a reménybeli üzletnek!

Mit is tudok, amit pénzért mondtak meg nekem?

Súlyos százezrekre büntetett a hatóság, mert nem volt aktualizálva cégünk – egyébként törvényileg kötelező - tűz- és munkavédelmi szabályozása. Meg persze az oktatásokat sem tartottuk meg rendszeresen. Érdekes, de ugyanekkor a konkurrens vállalkozást nem büntették meg. Hogy miért? Csak azért, mert nekik van ISO rendszerük és nemrég járt ott a felülvizsgáló auditor, aki észrevette a hiányosságokat, amiket így könnyen pótolhattak. A kutyafáját, pedig ezt én is, pénz nélkül is tudtam!

A saját szakmámhoz én értek a legjobban?

Na még jó! Képzeljük már el, mi lenne, ha az a fránya minőségügyi tanácsadó jobban értene a kenyérsütéshez, mint én. Rögtön nyitna egy pékséget a szomszéd utcában. Hát akkor velem meg mi lenne? Talán elmennék minőségügyi tanácsadónak? Talán, … vagy mégsem? Még jó, hogy nem kompatibilis a két szakma!

Egy jó tanács a végére! Ha a minőségügyi tanácsadó esetleg (szorosan vett) "mesterségbeli" tanácsokat adna, - amelyhez ugye mégiscsak mi értünk a legjobban - ne tessék már neki birkát adni. Sőt, illő tisztelettel tessék szíves elküldeni a jó büdös …

Akkor mégis, … miért nem szeretjük a tanácsadókat?...

Törőcsik Ignác