Ez egy kb. tíz éve megtörtént eset. A környezetváltozás okozta kíméletlen kényszerekről ugyanúgy szól, mint a szinte korlátlan lehetőségekről. Biztos vagyok benne, hogy ilyeneket abból az időből bárki tudna mesélni. Az ilyen mesék egyik olvasata, hogy „szegényt tönkretette a rendszerváltozás”, a másik szerint pedig „micsoda szerencséje volt”! Ismerős? Ezek aztán a végletek! Pedig mindenki ugyanabban a közegben mozgott, illetve pontosan arról van szó, hogy mozgott, vagy nem mozgott.
A régi bölcsesség szerint:
Abban az időben, - helyesebben akkorra már vagy öt-hat éve - a jó öreg, addig monopolhelyzetben lévő Autóker romjain gombamód szaporodtak el a kisebb-nagyobb autóalkatrész-kereskedések. Még az apró falvakban is volt ilyen, a nagyobbakban legalább három, a városokban meg minden második utcában minimum kettő. Erre mindenki emlékezhet, hiszen akár Zsigulija, akár „nyugati”, vagy japán autója volt alkatrész mindegyikhez kellett. (Még Kovács úr 26 éves Bogarához is.)
A legtöbb 2-3, de volt, amelyik 6-8 telephelyet/üzletet is fenn tudott tartani. Főleg azok, amelyek cégtábláján a „nyugati alkatrészek” felirat pompázott. Mi is jól jártunk, hiszen az ilyeneknél jutott pénz ISO felkészítésre is. Kellett is valamilyen szabályozás, mert ezek a cégek tipikus alanyai voltak a tanúsított minőségügyi rendszerek igénylőinek. Már ami a cég éppen akkor megélt életciklusából következő szükségleteit illeti. Ezek nagyobbik része ugyanis mindenféle szabályozás nélkül, több-kevesebb anyagi-, szervezet-irányítási- és humán felkészültség mellett (remélem elég finom voltam) elkezdett növekedni, jól kihasználva egyébként a marketing (makro)környezetben bekövetkezett akkori változások adta lehetőségeket.
Hogyan és pontosan miről van itt szó? Arról van szó, hogy
a - nevezzük így – gazdasági- és a technológiai (makro)környezet szinte minden elemében. Amik persze, - meglepő módon - a politikai környezet változásait követték. Hogy milyen környezeti elemekről van itt szó? Nézzük meg a Még mindig a minőségirányítási rendszerről ... az új (ISO 9001:2008, MSZ EN ISO 9001:2009) szabványra való átállás tapasztalatai (2) c. írásban!
De lássuk a történetet! Derék alkatrész kereskedő barátaink eleinte mindenféle pozicionálás nélkül szerették volna megenni a piacot. Náluk kapható volt minden, mint abban a bizonyos jó boltban. Igen ám, de a kereslet enyhén szólva is hektikus lévén, időszakonként túl nagy volt a készlet, a forgási sebesség meg kicsi. Tőke az ablakban, tehát mit kellene csinálnunk? Specializálódjunk! Ha jobban tetszik, keressünk célpiacot, pozicionáljuk cégünket, vagy amit akarunk. Úgy is van! Kérdés, milyet, vagy mire? Alkatrész-termékcsoportokra, gyártmányokra, gazdag és szegény emberekre, vagy mire? Rendszert váltottunk, szabad a pálya! Nemde?
A legtöbben be is vásároltak rendesen, nehogy má’ a szomszéd Józsinak is jusson az elfekvőből. Történetünk hőse sem tett mást, felvásárolta a létező összes Zsuk- és Nysa-szemetet, amihez az országban hozzájutott, bár úgy hallottam, Lengyelországban is megfordult legalább kéthetente. Emellett Barkas- és Latvija-készletei miatt sem kellett szégyenkeznie. Biztos, hogy ezekből toronymagasan piacvezető volt az országban. A szekér nagyon szaladt, a márkánkénti eladások grafikonjai az egekbe szöktek, a Zsuk-diagram, pl. már el sem fért a papíron. Büszke is volt barátunk üzleti érzékére, meg kapcsolati tőkéjére. Hogyne lett volna, hiszen hamarabb tudta meg konkurenseinél, hogy az ilyen roncsok műszaki vizsgáit meg fogják szigorítani. Az egyik legnagyobb „roncstemető” üzemeltetőjétől meg füles jött, hogy kevés a pénz a márkacserére. Stb. Volt viszont ott a diagramok között a szélen, szerényen meghúzódva egy igencsak mini oszlop is „egyéb” néven.
Az auditon szokás szerint átnéztük az értékesítés folyamatait is. Tanácsot, mint tudjuk, az auditor nem ad(hat). Különben sem azért jöttem, meg nem is kértek. Az auditor csak kérdez. Meg is tudtam, hogy az a mini oszlop az az ún. „nyugati”, meg a „távol keleti” alkatrészeket jelenti, így egyben. Ilyeneket, hogy Volkswagen, Ford, Renault, Toyota, Mitsubishi, stb., ha már kisteher-szállító járművekben utazunk ugyebár. Laikusként halkan megjegyeztem, hogy én mostanában az utcán egyre több Ford, meg Toyota furgont látok, viszont Nysát, meg Barkast alig. Jól látom, vagy rossz felé járok?
- a válasz majdhogynem ez volt, persze komfortosabban. De, hogy egy kicsit elvegyük az élét, meg nehogy megsértődjek már, kaptam még mellé egy disszertáció-szintű piacelemzést is. Ez a legnagyobb autógyártók jövőbeni stratégiáival kezdődött, majd folytatódott a magyar gépjárműpiac átrendeződési tendenciáinak változásaival. A habot a tortán a globális felmelegedés közlekedésre gyakorolt hatásainak ismertetése jelentette. A hab tetejére mazsola is jár, méghozzá, hogy az utca túloldalán az a marha szomszéd éppen egy nyugati autóalkatrész-kereskedést készül nyitni. Micsoda baromság, persze, nem egészen komplett az ürge! De sebaj, én úgyis mindent tudok az üzletágról, meg a fülesek is jönnek! Különben is, majd nézzem csak meg jövőre, meg azután, hogy kinek lesz igaza!
Én szívesen megnéztem volna, de jövőre már nem volt audit, így aztán azt sem tudhatom, hogy kinek lett igaza. (???) Mindenesetre akkorra Nysás barátunk üzletében fehérnemű-butik üzemelt. (Ha rosszmájú lennék, most azt mondanám, hogy a polcokat legalább nem kellett kidobni, ugye mert a bugyi sokkal könnyebb, mint a féltengely.) ...
A szomszéd a túloldalon, meg köszöni, jól van azóta is. Igaz, már nem simán autóalkatrész-kereskedő, hanem két márkát forgalmazó autószalon-tulajdonos, teljes szerviz háttérrel és vizsgaállomással. ...
A történet ugyan mi mással fejeződhetne be, mint a jól ismert szólással, hogy ti.:
„
Törőcsik Ignác
1. ha olyan jól megy cégének, ahogy szeretné és azt akarja, hogy ez így is maradjon,
2. ha nem megy olyan jól, ahogy szeretné és azt akarja, hogy ez ne így maradjon.
Várjuk megkeresését.