Az előző történet, Környezetünk állandó változásban van – jó lesz vigyázni! ...(1) még úgy ahogy rendben lenne, de mit kezdjünk a belső környezettel? Igen, a marketing környezet nemcsak ún. külső elemekből áll, (makro- és mikro környezet) a cégeknek igenis van belső környezete is! Ennek jellemzői azok a „belső viszonyok”, amelyek - mindent áthatóan - belülről határozzák meg a működés körülményeit, folyamatait és persze eredményeit. Mik ezek? El sem kezdem a választ, mert ez a felsorolás lenne csak igazán hosszú!
Ehelyett, íme egy újabb történet:
Az történt, ha jól rémlik, úgy kb. 10 éve, hogy a hazai források (ilyen terv, meg olyan terv) mellett megindult az eu-s pénzek áradata hazánk felé. Majd jó 4 éve újra, csak más emblémával. Persze, hogy a „pályázatcunamiról” beszélek! Alakultak is rendesen a pályázatíró, a pályázati tanácsadó, meg a pályázati „amitcsakakedves vevőakar” cégek. El is árasztottak bennünket jobbnál jobb, sokszor fölöttébb fantáziadús ajánlataikkal, ahogy ez már ilyenkor, a lehetőségek megnyílásakor lenni szokott. Pl., mi teljesen ingyen dolgozunk, meg mindegy, mire, csak pályázzunk! Emlékszünk még az Itt a piros! Hol a piros? - Vállalkozásfejlesztés, óh! ... c. történetre? Ugye, ugye, csak úgy kapkodtuk a fejünket?
(Philip Kotler / Kotler, Ph. (1991): Marketing menedzsment. Műszaki könyvkiadó, Budapest) Lám-lám, ismét könnyen beazonosítható, hogy mi történt, mi ágyazott meg ennek az azóta is perspektivikus(nak látszó) üzletágnak. Hát kérem szépen abból a bizonyos marketingkörnyezetből - annak is a makro környezeti (külső) elemeiből – megváltozott legalább négy. Amelyek persze megint összefüggnek! Ezek a Kotler szerinti természeti, technológiai, társadalmi, kulturális, demográfiai, gazdasági, politikai, jogi, és a pénzügyi közül az utolsóként említett négy. Mint ahogy a Még mindig a minőségirányítási rendszerről ... az új (ISO 9001:2008, MSZ EN ISO 9001:2009) szabványra való átállás tapasztalatai (2) c. írásban.
Erre azonnal reagál – amúgy törvényszerűen – a szervezet is, belső viszonyainak először mindenképpen pozitív, majd később hektikusan változó irányú tendenciáival. Most folytassuk történetünket! Még mielőtt valaki (mármint cégvezető) magára, ill. cégére ismerne, meg kell nyugtatnom, hogy nem csak egyedül az ő cégéről lehet szó. Sőt, egyszerre háromról, amelyek akkori belső viszonyait volt szerencsém megismerni. Így aztán a történet három cég, szinte kísértetiesen hasonló eseményeiből van összegyúrva. Mert ugye, mint tudjuk mindenkivel ugyanaz történik! Azokat meg kiábrándítom, akik esetleg azzal vádolnának meg, hogy mindezt kitaláltam. Sajnos nem, mert ez az eseménysor ugyanúgy igaz, mint amennyire tipikus. De mi is zajlott a mi cégeinknél?
Egyszer csak a négy magasan kvalifikált pályázatíróból hipp-hopp nyolc lett, majd két hónap múlva meg már huszonkettő. A pályázati igények meg csak szaporodtak! Kezdetben még a marketing is jó volt. Internetes hírlevelek, telefonmarketing, személyes megkeresések, stb. Viszont az ilyenkor szükséges lépések sokaságát – vagy inkább többségét - kedves Tulajdonos-Ügyvezető Barátaink nem tették meg. Ugyan hogyan is tehették volna meg, hiszen fogalmuk sem volt a – csak így összefoglalóan - menedzsmentről, mint olyanról. Pedig – még ha sokaknak furcsa is - ez egy szakma, nem árt tehát tanulni, meg tapasztalatokat gyűjteni hozzá. Tudjuk, vezetés, tervezés, szervezés, irányítás. (Ez utóbbi – angolul control – magyarul nem ellenőrzés, hanem irányítás, szabályozás, esetleg vezérlés. És ez nemcsak játék a szavakkal!) Ők, ehelyett számolatlanul szedték ki a pénzt a cégből. A Passat már elég snassz, nekik minimum A8-as dukált.
A legnagyobb probléma mégsem az A8-as volt, hanem az, hogy az urak elmulasztották kontrollálni a vállalkozást, de elsősorban magukat. A cég úgyis megy már magától, „Határ a csillagos ég!” ... mi meg rendkívül sikeres menedzserek vagyunk! Ha nem vigyázunk, a végén még az „év menedzsere” leszünk. (Ez fölöttébb dicséretes, de jó lenne, ha valaki elmagyarázná egyszer már végre nekem, hogy a siker és a kevélység mértéke között miért van egyenes arányosság?) Ezen közben a rabszolgák meg dolgoznak maguktól is! Nem kell már ilyen szarságokkal foglalkoznunk, hogy:
• néha megkérdezni tőlük, hogy segíthetünk-e valamilyen szakmai, vagy szervezési kérdésben, vagy esetleg
• néha gondoskodni szervezett továbbképzésükről, vagy esetleg
• néha kiosztani egy kis teljesítményarányos prémiumot az arra érdemeseknek azt is Skinner szerint, vagy esetleg
• néha egy-egy megbízás után menni, stb.
(Csak azért nem sorolom tovább, mert soha nem lenne vége. Úgyis tudjuk, miről van szó.)
Dehogynem kell! Valakinek kell.
Pl. az előbb-utóbb felbukkanó, majd egyre inkább megerősödő ún. „informális vezető”. (Na ez megint megérne egy misét!) Aki úgyis előkerül, ha akarjuk, ha nem. És láss csodát, itt is előlépett Zsuzsa, aki mindegyikőjük közül a legjobb volt szakmailag, de emellett még igazi csapatjátékosnak is bizonyult. Olyannyira, hogy egyszer csak – mindenki által elismerve, amúgy közfelkiáltással – kinevezték csapatkapitánynak. Ő úgy is viselkedett, vagyis nem kívülről, kívülállóként okoskodott, mint (még mostani) főnöke, hanem pl.:
• elment kollégáival a nehezebb üzleti megbeszélésekre, vagy
• munkaidő végeztével bennmaradt és segített befejezni egy-egy pályázatot, vagy
• mindig elérhető volt a szakmailag problémásabb ügyek megoldására,
• meg úgy mellékesen, majdnem az összes munkát ő szerezte, stb.
Egyszóval és összefoglalóan mentorálta a csapatot. Egy idő után már őt hívták, nem az Ügyvezető Urat, a köszönő leveleket személy szerint neki címezték, a céget vele azonosították.
Ugye innentől már könnyű kitalálni a történet végét? A minap felhívtam az „eredeti” céget, hogy megírnának-e egy pályázatot, sürgősen kellene. A kislány a telefonban közölte, hogy a régiek közül már csak 3-an vannak itt, vele együtt 4 fős a cég, pályázatírással meg már nemigen foglalkoznak. Kérdésemre, hogy akkor mivel foglalkoznak, csak annyit tudott mondani, hogy erre nehéz korrekt választ adni. Ugyan a cég új nevében benne van valami „ ...és Üzletfejlesztési Kft.-szerűség” is, de, hogy ez pontosan mit jelent, azt ő bizony nem tudja. Az Ügyvezető Úr biztos meg tudná mondani, bár ritkán van benn. Most is telefonált, hogy pár napig nem jön, mert összetörte a Skodáját. ...
Csapatkapitányunk és csapata viszont köszönik jól vannak. Ma a Zsuzsa cége 25 főállású pályázatírót foglalkoztat folyamatosan, meg vagy 15 „külsőst”. Nagy valószínűséggel piacvezető-közeli helyzetben vannak. ...
Ennek a történetnek vajon mi lenne a legjobb záró mondata? Talán megint, hogy
„
”(?), vagy
„
”(?)
Törőcsik Ignác
1. ha olyan jól megy cégének, ahogy szeretné és azt akarja, hogy ez így is maradjon,
2. ha nem megy olyan jól, ahogy szeretné és azt akarja, hogy ez ne így maradjon.
Várjuk megkeresését.