Kik vagyunk?

Mi, a TechnoQua cégcsoport szakértői közel 100 év munkatapasztalatát és több, mint 1000 cég működése ismeretének előnyeit kínáljuk.

Bővebben...

TechnoQua - A legjobb egy ISO!

Mikor nehéz a döntés?

Ha nagy a tét! - vágjuk tízből kilencen. Ugye? Biztos? ...

Gigantikus világcégek nap, mint nap dollármilliókat költenek arra, hogy megkíséreljék megfejteni a reménybeli vásárló viselkedését, hogyan és mi alapján dönt akkor, amikor terméket, vagy szolgáltatást választ. Azt ugyanis, hogy abban a bizonyos "fekete dobozban", ami a vásárló feje mi történik pontosan, nem tudja senki.

Hogy is állunk napi döntéseinkkel? Valljuk be, - legalább magunknak - hogy általában nem szeretünk dönteni. Ha kell, akkor is nehezen döntünk. Legalábbis logikai, vagy más szóval racionális alapon. Még azokban a döntési helyzetekben is főleg benyomásaink alapján döntünk, amelyekben észérvekkel is lehetne.

Ha pl. autót vezetünk és előzni akarunk, vagy átkelünk a zebrán, akkor ritkán végzünk bonyolult kinematikai számításokat. Ezekben az esetekben nem használunk "módszereket". Szép számban vannak az életünkben olyan döntési helyzetek, amikor módszereink irracionálisak. (Még az is lehet, hogy nincsenek is módszereink.)

Mégis tudunk dönteni, sőt igen gyorsan. Miért? Mert világosak az elvárásaink. Más szavakkal, pontosan tudjuk, hogy mit akarunk. (De ne szaladjunk ennyire előre!)

Kezdjünk el keresgélni, vagy böngésszünk, ahogy tetszik! A kielégítő megoldások között... 

Lássuk csak! Természetesen elvárásainkat már megfogalmaztuk. (Mert ha nem, akkor minek alapján is keresgélünk?) Itt látszólag nem sok a kérdés. Mindösszesen három.

Az első kérdés: Meddig keresgélünk?

Az idők végezetéig? Természetesen nem! Csak addig, ameddig meg nem találjuk az elvárásainkat kielégítő megoldást. Ott megállunk. Befejezzük a keresgélést, tehát egyrészt akkor is, amikor vélhetően minden elvárásunk teljesült. Pedig keresgélhetnénk tovább, hiszen biztos van még több, sőt jobb megoldás is. Tehát megalkuszunk!

Másrészt megállunk akkor is, ha menet közben kiderül és belátjuk, hogy a számunkra kielégítő megoldást nem fogjuk elérni. Ekkor engedünk követelményeinkből és ugyancsak befejezzük a keresgélést. Vagyis, újra csak megalkuszunk! 

Ha már mindenképpen meg kell alkudnunk, akkor legalább azt lenne tudni, hogy döntésünkkel megoldásunk milyen szinten kielégítő?

Úgy látszik, hogy újabb kérdést kell megválaszolni. A második kérdés tehát: Mennyire világosak elvárásaink? 

Elvárásaink világossága (tisztasága) meglehetősen széles skálán mozog. Azért, mert már azok megfogalmazásához is "képben kell lennünk" az adott témakörben. Ha pl. nem értek a kutyákhoz, azok viselkedési szokásaihoz, igényeikhez, stb., akkor vajon hogyan fogalmazom meg elvárásaimat, amelyek alapján eldönthetem, hogy melyik lesz az a fajta, amelyikkel a lehető legnagyobb egyetértésben töltjük a következő 10-15 esztendőt. 

Természetes, hogy elvárásaink pontosságával összhangban fog alakulni döntésünk eredménye, megoldásunk minősége is. A skála eleje a "semmilyen" megoldás, - merthogy elvárásunk sem nagyon van - a vége a "legjobb", ha úgy tetszik az optimális megoldás, a lehető legjobb eredmény. 

Könnyű belátni, hogy addig, amíg mindenre kiterjedő (vagy azt minél jobban közelítő) ismereteink, információink, tudásunk, tapasztalataink nincsenek az adott témakörben, addig nem is lehetnek kristálytiszta, világos elvárásaink. Akkor, pedig nem fogjuk még csak közelíteni sem az optimális megoldást. 

Milyen témakörben vannak, vagy lehetnek mindenre kiterjedő ismereteink? Természetesen a saját szakterületünkön, a saját szakmánkban. Amit tanultunk, amivel foglalkozunk nap, mint nap, amivel keressük a kenyerünket. 

Úgy tűnik, közeledünk a helyes válaszhoz:

Nem akkor nehéz a döntés, ha nagy a tét, hanem, ha nem világosak elvárásaink! 

Sajnos azonban van még egy kérdés. Ez, pedig a harmadik: Meddig tartson döntésünk, azaz mennyi legyen a döntés előkészítésére és meghozására szánt idő?

Ugye, döntéseinket jól meg kell fontolni. Főleg, ha nagy a tét. Ki látott már elhamarkodottan, elkapkodva, vagy meggondolatlanul meghozott jó döntést? Egy jó döntéshozó mindig körültekintő és jó döntést csak alapos megfontolás után lehet hozni!

Ez mind igaz, csakhogy az ilyenkor (itt is) használt fogalmaknak sajnos nem sok közük van a döntés "jóságához". Ugyanis nincs biztosan jó, de van biztosan rossz döntés.

Minden lassú döntés rossz - a gyors döntés lehet kielégítő!

Visszatérve eredeti kérdésünkhöz. Mikor nehéz a döntés? Ha homályosak az elvárásaink. Magyarul, ha nem tudjuk, hogy mit akarunk. (döntésünkkel elérni).

A tét nagyságának kevés köze van a döntés nehézségéhez. Csak annyi, mint a többinek. Ez is csak egy döntési kritérium a többi között. Maximum annyi az összefüggés, hogy ha nagy a döntés tétje, akkor az ezt kielégítő elvárásunkat kiemeltebben kezeljük a többinél. (És pontosan ettől hisszük azt, hogy a tét növekedése nehezíti döntésünket.)

Így a vége felé nyugodtan kimondhatjuk tehát, hogy:

Világos elvárások alapján lehet könnyen meghozni a döntést, főleg, ha azt gyorsan tesszük!

Főleg két esetben kattintson csomagjainkért!

1. ha olyan jól megy cégének, ahogy szeretné és azt akarja, hogy ez így is maradjon,
2. ha nem megy olyan jól, ahogy szeretné és azt akarja, hogy ez ne így maradjon.